Hard Rock Magazin | 2006.05.01.
„Éljen Május elseje, énekszó és tánc köszöntse”- hangzott a dal annak idején, ilyen alkalmakkor. Idén majdnem elmaradt az énekszó. A munka ünnepére beköszöntött az ősz. Délután kb. háromszor lett lemondva, majd mégis visszamondva a No zenekar esti koncertje. Nem is kell ezen csodálkozni, hiszen egyrészt a Zöld Pardon egy teljesen nyitott hely, másrészt Slamoék Miskolcról indulnak minden fellépésre.
Aztán úgy 3 óra körül megszületett az elhatározás. Irány a koncert, aztán majd lesz valahogy. Lett is! Az autóm hőmérője mikor elindultam 10 fokot mutatott, és ez a Duna partig csak csökkent. De sebaj, ha már itt vagyunk, akkor csak valami jó dolog történhet. Kb. fél 9-kor belecsaptak a fiúk, mondom ezt a szó szoros értelmében, mert rögtön az elején látszott, ez nem az eddig megszokott No buli lesz. Ami egyből feltűnt, hogy csak négyen voltak a színpadon.
A koncert után elmondták, hogy ez egyelőre így is marad, mert szeretnének visszaállni az eredeti felálláshoz, és egy kicsit rockosabbra venni a figurát. Ez sikerült. Először azt hittem a hideg miatt van ez a lendület a színpadon. Aki ismeri a No zenekar dalait és mondjuk nem volt ott hétfő este, láthatja a számok összetételéből, hogy nem volt oka panaszra a kb. 3-400 lelkes rajongónak. A lelkest azért emeltem ki, mert tényleg minden elismerést megérdemelnek azok, akik ezen az estén a No koncertjét választották. Cudar idő volt, annak ellenére, hogy az égiek azért csak velünk voltak, mert az esőcsatornák el lettek zárva a kezdésig. Visszatérve a rockosságra.
Eddig azt lehetett észrevenni a zenekar koncertjein, hogy tudatosan felépítik a bulit. Szépen lassan alulról indultak és érték el céljukat. Most ez másképp volt. A te háborúd, Hallottalak sírni, Álom, Felkeltem a hajnalt, négyes, valami olyan erős kezdés volt, hogy aki addig fázott, most biztos jobban lett. Néhány gyönyörű lírai dal adott lehetőséget egy kis pihenésre, de utána újra jött a rock n’ roll, ahogy az kell.
Sajnos a ZP-ben már csak este 10 óráig lehet játszani, így nagyon rövidnek tűnt a koncert. Persze a No az amit reggelig lehetne hallgatni. Slamon végig lehetett látni, hogy nagyon élvezi a koncertet. Betudható ez gondolom annak a feszültség kieresztésnek is, ami egész nap a buli körüli hercehurcával járt. A ráadás az Ő blokkja volt. Az utolsó két dalban valami olyan fantasztikust gitározott, hogy azt tanítani kéne. A ritmusszekció is kitett magáért. Talán egy kicsit többet is kell dolgozzanak most, hogy billentyű nélkül maradt a csapat, de maximálisan megoldották a feladatot. Az énekesről pedig most nem fogok ódákat zengeni, csak annyit mondok, Ő Szatai Gábor.
Azt hiszem ennyi elég! Egy szó mint száz, újra kitettek magukért a fiúk, és azt gondolom a nevükben is szólhatok, ha azt mondom, ebben most a közönségnek is nagy szerepe volt.
Setlist:
- A te háborúd
- Hallottalak sírni
- Álom
- Felkeltem a hajnalt
- Ha sírni tudnék
- Kínoz egy ének
- Érzés
- Vezess át a sivatagon
- Szívemben élsz
- Valami égjen
- Égető eső
- Várok fénylő éjszakákra
- Vad álmok
- Eltűnnek a hétköznapok
- Hegyeken át
- Minden sarkon
- Mint egy vihar
- A folyónál Ráadás:
- Ha a dalom véget ér Álmodtam egy világot
