A NO zenekar 1987-ben alakult, alapító tagjai Slamovits István gitáros-dalszerző és Szatai Gábor énekes voltak. A formáció hamar a magyar könnyűzenei élet egyik különleges színfoltjává vált, hiszen hangzásukban ötvözték a nyolcvanas évek atmoszférikus rockját a szintetizátoros megoldásokkal és a drámai előadásmóddal. A NO gyakran kapta a „magyar U2” jelzőt, ami jól kifejezi a dalaik lendületét és érzelmi töltetét.
A zenekar már a kezdetekben nagy figyelmet keltett: 1988. március 15-én a Petőfi Csarnokban adott koncertjük meghatározó élményt nyújtott a közönségnek és megerősítette helyüket a hazai rock zenei palettán. A következő években számos koncerten léptek fel, és elkészült első nagylemezük, No I., amely a korszak egyik emlékezetes zenei anyagává vált. Olyan dalokkal váltak ismertté, mint a Hallottalak sírni és A folyónál. Ezek a szerzemények egyszerre voltak sodróak és mélyek, Szatai Gábor karakteres énekhangja és Slamovits István jellegzetes gitárjátéka különleges zenei párost alkotott.
A NO zenekar 1987 és 1995 között volt aktív és jelentős mérföldkő a magyar rockzene történetében. A NO zenekar koncertjeit a jellegzetes hangzásvilág és a zenei profizmus jellemezte. Bár a zenekar 1995-ben feloszlott, hatása tovább élt: a zenekar tagjai később más formációkban folytatták a zenei pályafutásukat.
A NO zenekart Szatai Gábor és Slamovits István 2005-ben új tagokkal újraegyesítette, 2006-ban elkészült egy Demo album új dalokkal, melyet koncertsorozat követett, de 2006 végén az újjáalakult NO zenekar feloszlott.
A NO zenekar egyedi színt vitt a magyar rock történetébe. Ez sokak számára máig a hazai rockélet egyik különleges fejezetét jelenti, amely méltán maradt meg a rajongók és a zenetörténet emlékezetében.