Cikk a Rockinform magazin 2007. júniusi számában

„… Vannak orgánumok, melyek kitörölhetetlenek az emlékezetből. Ilyen az egykori No, ma már No Problem frontember Szatai Gáboré is.

Hangja azonnal felismerhető, beazonosítható, és ami a legfontosabb – szerethető. Slamóval a románcuk ”87-ben kezdődött, de mára már a múlté; ám ne szaladjunk ennyire előre!

Eme koncert megvilágosodást hozott számomra olyan el nem döntött kérdésekben, hogy vajon Slamó nélkül képes lesz-e megállni a No Problem mint védőbástya, vagy ledől és elemeire hullik szét. Gábor új csapata számomra ismeretlen arcokból állt – így együtt ez volt a harmadik koncertjük.
A doboknál Orliczki György, aki valaha a helyi Disco Express és BMV együttesekben hozta a ritmust; Tímár Krisztián gitáros 3 évesen már a húrokat pengette; Fukk Attila basszer pedig a Kabinet Rt-ben zenélt.
A műsorban helyet kapott a No koncerteken favorizált elsőlemezes kedvenceken (Hallottalak sírni stb…) kívül néhány dal a Titkos Napló-ról, és ez a Slamó-érában nem volt túl jellemző.
A lényeg pedig szépen megbújt a lemezről már ismerősen csengő, de élőben átdolgozott dalok közt. 4-5 vadonatúj tétel, melyek bizonyították számomra, ha a No kétpólusú csapat volt, akkor Szatai Gábor a pozitív pólust képviselte.

Egyszerűen remek frontember, aki kivételes érzékkel bánik a hangjával és képes a színpadot is „belakni”. Lassan már a legközépszerűbb, második ligás bandákról is azt írja a szaksajtó, hogy remek produkció, így elcsépeltnek hangozhat, de a No Problem lemeze – ha lesz – nálam az év hazai rock albuma lesz.
Az új számok között volt lírai ballada, LGT feldolgozás, egy korai U2 klasszikus a Glória, de talán a legemlékezetesebb a monumentális refrént felvonultató Menedékház, amely halotti torból is örömünnepet képes varázsolni bárki lelkébe.
Merthogy a szövegek a lelkünkig hatolnak, ott jól felforgatnak mindent, majd, mint az elültetett mag, belülről teljesednek, növekednek. Igen, belülről, mert a No Problem a lelkünknek szól. A zene ebben az esetben másodlagossá válik, holott nem az, nagyon is harmónikus – és 2007-ben másként is vannak értelmezve. Másként szólnak – egy az üzenet mindenki számára.

A No Problem nem egy nagyszerű gitáros, Slamovits István nevéből szeretne dicsfényt szerezni. Nincs is rá szüksége, mert az egy az egyben Ő maga. „
(Puli)

Forrás: Rockinform, 2007. június