Kentucky Music Pub – Győr, 2006.09.23.

Több mint két hónapot kellett várni erre a NO koncertre. Gondolom, nem én vagyok az egyedüli, akinek már NO elvonási tünetei voltak. Győrbe menet már hangoltunk az esti koncertre, csak akkor került be egy kis Journey a magnóba, amikor már Győrben jártunk.

Hazafelé is hangoltunk, de akkor már a Wigwamra…

 A koncert egy álló hajón került megrendezésre. Természetesen levegőtlen és meleg volt a koncertterem. A koncert kis késéssel kezdődött, a hangulat forró volt, a közönség pedig már ki volt éhezve. A világítástechnika elég ’érdekes’ volt, a zenekar egy sötét, megvilágítatlan színpadon játszott. Persze, nincs ellenemre a sötétben való együtt izzadás a zenekarral, de szerintem akik hátul álltak, nem sokat láthattak a zenekarból. A hangzás egy-két dalnál nem volt az igazi, voltak technikai problémák és tévesztések is. De ez a hely adottságainak tudható be. A közönség lelkes volt, sok volt a helybéli és környező településekről érkező rajongó. Nem tudom megbecsülni hányan lehettünk, de azért még egy páran elfértünk volna.

 Az új dalok közül hiányoltam az ’Élet nehéz’ című dalt. Először annyira nem tetszett ez a szám, de aztán többszöri hallgatás után már megszerettem. A gitártéma nagyon tetszik benne, mert lendületes és magával ragadó. Most ezt hallgatom sokat, és a ’Novemberi eső’-t.

A Rocktogonban már bejáratott ’Nem vesztettem’ is jó lett volna. Persze nem lehet mindenki kívánságát kielégíteni, hisz nagy a repertoár és korlátozott a rendelkezésre álló idő.

Érdekes módon, nekem is nagyon rövidnek tűnt a koncert. Nem néztem az órát, hogy mennyi ideig tartott a buli, de kevésnek tűnt még a ráadással is. Úgy láttam, hogy Slamo csak a vége felé indult be, de akkor aztán nagyon jól nyomta. Ott álltam mozdulatlanul, még ’gitározni’ is elfelejtettem – teljesen le voltam nyűgözve.

’…Széttépi, felrobban a testem, a szenvedélyt pusztítsd el, ami tönkre tesz engem…’

Josefina Blues Bell – Budapest, 2006.10.21.

Érdekes módon a Josefinában mindig nagyon jó bulik vannak, annak ellenére, hogy a hely nagyon egyszerű és nem szeretjük azt a kényszerszünetet, ami mindig megakasztja a hangulatot. Viszont amióta legutóbb itt jártunk, történtek változások. Jóllehet, a női szakaszban még mindig kevés a hely. De azért reménykedünk, hogy egyszer majd a homlokunk nem fog a harmonika ajtó lamelláihoz nyomódni…

A koncertkezdésig kivetítőn élvezhettünk egy Journey koncert dvd-t, ami zseniális választás volt. A koncert után pedig Whitesnake és Peter Gabriel ment. A színpad is át lett építve, gondolom ez is a 10 éves jubileum alkalmából.

Az első, ami egyből lejött, hogy a zenekar hangulata nagyon jó volt. Úgy igazán ’egyben volt’ a zenekar. Külön kiemelném Fuki akcióit, ugyanis ritkán látni őt így beindulni. De ezt szeretjük nagyon! A koncert első és második része sosem egységes. Ez a szünet miatt van, de ezen semmilyen dal-összeállítás nem tud segíteni. A közönség énekeltetése az ’Engedjetek’-nél valahogy sosem akar összejönni, talán érdemes lenne másik dallal próbálkozni.

És végre megkaptuk!!! A ’Vágyak földje’ című dalt. Ez aztán jól szólt!!! Kellett ez nekünk már nagyon. A ’Kiáltok érted’ eddig minden koncerten volt, és most hiányzott, de azért kárpótolt érte sokminden más.

Gábor fantasztikus formában volt, csak úgy vibrált körülötte a levegő. Olyannyira, hogy ha csak egyedül lett volna a színpadon, akkor is beragyogta volna. Slamo ezen az estén olyan dallamokat szólaltatott meg, hogy képtelenség szavakkal kifejezni. Csak érezni lehet, ahogy megérinti a lelkedet a zene, elfelejted a teret és az időt, csak hallgatod a zenét, és együtt vagy a gondolataiddal.

Kiemelkedő hangulatú koncert részesei lehettünk. Jó volt a zenekar kontaktusa a közönséggel, végig éreztük a felénk áradó szeretetet. Nem jó, ha ott a fal közöttünk, mert szabadjára kell engedni az érzéseket és hagyni szárnyalni, mert a sorsunk valahol mindig összefonódik.

Köszönjük ezt az emlékezetes estét!

 Rocktogon, Budapest – 2006.10.27.

Szeretem a Rocktogont, igaz most a koncert előtti zene nem igazán passzolt a jelen lévő közönség összetételéhez és a fellépő zenekar stílusához. Pedig ez fontos lenne, hogy ne Cannibal Corpse-ot kelljen hallgatni egy NO koncert előtt. Nem?

Különös kapcsolatom van a mellékhelységekkel, mert hogy az nemcsak egy találkahely, hanem rendszerint ott tartózkodok a koncertkezdés pillanatában és amire onnan eljutok a színpadig, vége az első számnak. Most is ez történt, pedig az Engedjetek!-re szerettem volna egy nagyot énekelni. Na mindegy…. Szóval még mindig hiányzik az a bizonyos Intro.

Biztos megint megkapom, hogy nagyon elfogult vagyok, de akkor is az a véleményem, hogy ez a koncert nagyon jó hangulatú volt, felszabadult, és a zenekar nagyon nagyot alakított. Slamo önfeledt szólói alatt átadhattuk magunkat az érzéseknek, és a zene szeretetének.

A tagok mosolyogtak, és ezeket a pillanatokat sikerült is megörökíteni.

Fuki szemüvege valahogy lekerült, de már nem emlékszem milyen körülmények között. Tény, hogy nagyon jól érezte magát és ez a játékában le is jött. Gyuri is élvezte ezt az estét, sokszor ránk mosolygott a cintányérok mögül. A múltkor már nagyon hiányoltam a ’Shake it!’ típusú történéseket, és most megvolt a Szatais mozdulatokkal együtt.

A Zep-es ’baby-baby-baby’ nagyon tetszett, és az egyéb hatások visszatükröződése Gábor énekstílusában. A fiúk nagyon be voltak indulva, ami nem baj, mert ez egy rock koncert, és nem egy Szalagavató bál. A közös éneklés most nagyon jól sikerült, főleg hogy Gábor lelépett a közönséghez és különösen tetszett a mikrofon állvány benyújtása egy kis közös éneklésre. Ezek a pillanatok nagyon kedvesek voltak, és megtisztelő a közönség számára. Ez az este azt hiszem, sokunk számára emlékezetes marad.