Az Icon annak a Szatai Gábornak az új csapata, aki a No-ban énekelt. Az ex-Edda gitáros Slamó által alapított No 1992-es debütalbuma máig az egyik legnagyobb honi kedvencem. A csapat rövid időre újjáalakult pár éve, de már nem működött a dolog, hát vége is lett.

Az Icon-ban az a Vilmányi Gábor a gitáros, akit Exotic-os, s pláne Manhattan-es szereplése miatt aligha tudnánk elképzelni egy rockbandában. Pedig valójában ez az ő igazi terepe, amit itt zeneszerzőként és szövegíróként is bizonyít az egy időben a Barbaro-s Cziránku Sándorral is zenélő Vilma. A dobos az Eddából s még számos helyről ismert, öreg profi Donászy Tibor, a basszust pedig Fukk Attila kezeli, a többiekhez hasonló minőségben.

Szatainak annyira sajátos, a U2-s Bono és a Piramis-os Révész Sanya keverékeként leírható hangja, stílusa van, hogy az Icon akkor is a No-ra emlékeztet, amikor a zene nem. A szövegek is többé-kevésbé keresztényiek (bár, ahogy a No-nál, sokféleképp értelmezhetők), ráadásul Gábor hangja nagyon is előtérben van, s az, hogy helyenként hard rockba, sőt metalba hajló a zene, csak alaposabb odafigyeléssel jön át. Általában véve azonban ez minőségi rock, az a fajta, amit bárki képes lehet megszeretni. Van, ahol U2-s, máshol talán Bruce Springsteen is beugrik róla, de pl. a Menedékház kimondottan funky-s.

A Hitemből elég jó választás volt nyitónótának, rögtön visz magával, a szájharmónikával színesített Lehajtom a fejem is tuti, a vibráló Törjél a kenyérből meg pláne. Mégis úgy érzem, a leginkább slágeresélyes dal a Még szeretni azt lehet. Óriási a refrénje, ami alatt úgy röfög a bőgő, hogy még a dalközepi gépes leállást is elnézem nekik. A Vigyél haza alap riffje akár Scorpions is lehetne, és szintén jófajta. Mindazonáltal az album eddig felsorolt része nem ad olyan nagyon sokat a No 1.-hez képest. Hanem a két utolsó nóta! A Semmi nem elég Cult-os témával indul, majd olyan a verze alapja, hogy akár Iron Maiden is lehetne, hiába fojtják le, és aztán jön egy olyan hegedűs rész, amiről Gary Moore ír népzenei ihletésű dolgai ugranak be, a legvégén elszavalt bibliai szöveg pedig egyszerűen hátborzongató. A záró Elmentél messzire pedig lényegében népzene (a Gépfolklór-os Szabó András hegedül), méghozzá csodaszép. Ezek miatt majdnem 9 pontot ér nálam a lemez, ami a Rockinform májusi mellékleteként jelent meg.

Uzseka Norbert – 8 pont

Forrás: Metal Hammer Magazin 2009. július