Hard Rock Magazin | 2006.10.10.
Nem rég két részen keresztül faggatta Szatai Gábort, a No énekesét Bartha Heni magazinunk hasábjain. Most, a szombati No koncerten tapasztalt élménybeszámolóját osztja meg velünk…
A Wigwam nyújtotta színvonalas technikai adottságok végre megfelelőek voltak ahhoz, hogy a zenekar kibontakozhasson és megmutathassa magát, mennyire csiszolódtak össze az elmúlt hónapok során. Éppen emiatt nagy várakozás előzte meg ezt a NO koncertet. Úgy érzem, hogy a vártnál kevesebben jöttek el. Abban bíztam, hogy majd egy gyufaszálat sem lehet leejteni a nézőtéren, ehhez képest sajnos elég szellős volt a terep.
A koncert az ‘Engedjetek’ című dallal kezdődött, ami kitűnő választás volt. Viszont hiányoltam az Intro-t. Miután ezzel az erős dallal indítottak, szükségét éreztem az Intro-nak, hogy odavonzzon mindenkit, borzolja az idegeket és növelje a feszültséget. Aztán csend – majd egyből bele a kezdő riffekbe. Ez nekem nagyon hiányzott. A közönség összetétele változatos volt, sokkal összetettebb, mint az eddigi koncerteken. Sok új arcot láttam, de sok volt az ismerős is.
Érkeztek rajongók, Kecskemétről, Győrből, Miskolcról is. A helyi törzsközönség és az új szemlélődők mellett, ott volt természetesen az a mag, akik lelkesen kísérik a zenekart koncertről koncertre. Gábor, a lábsérülése miatt csak részben tudta birtokba venni a színpad deszkáit. Hiányoztak a megszokott ‘Szatais’ mozdulatok. A hangulat már a tetőfokán volt, amikor a zenekar mellé betársult a Hooligans-es Csipa és Tóth Tibi egy dal erejéig. Ez aztán csúcs volt! Jó volt nézni a felszabadult és boldog arcokat a színpadon és a közönség soraiban.
A koncert repertoárja jól felépített koncepció alapján egységes egészet alkotott. Vártam valamilyen meglepetés dalt, titkon reménykedtem, hogy hallhatom a ‘Novemberi eső’-t, de nem így történt. Slamo lenyűgöző gitárjátékai után szinte percekig nem tértem magamhoz, bár szívesen elhallgattam volna több improvizációt is.
Gyuri és Fuki remekül adta az alapokat, jól vitték előre a zenekart. Gábor ezen az estén nagyon kitett magáért, hangja hibátlan volt. Az elért hatás maximális. Volt azért egy kis könnyezés, hidegfutkosás és mélyreható felismerés. Köszönjük ezt a csodás estét!
És végül a dallista:
- Engedjetek
- Vezess át a sivatagon
- A Te háborúd
- Haza melyik út vezet
- Ha sírni tudnék
- Álom
- A folyónál (Csipa & Tóth Tibi)
- Szívemben élsz
- Kínoz egy ének
- Mint egy vihar
- Tiszta dal
- Engedd szabadon
- Várok fénylő éjszakákra
- Kiáltok érted
- Eltűnnek a hétköznapok
- Hallottalak sírni
- Ha a dalom véget ér
- Felkeltem a hajnalt
- Szállnak a napok
- Érzés
Ráadás: …és itt volt a filmszakadás…
