ICON ZENEKAR - DALSZÖVEGEK
A Hitemből
Mennyi év sok "jó baráttal"
Sikerrel és csalódással
De egy mindig megmarad nekem !
Sok vágy az életemben
Remények a végtelenben
De egy mindig megmarad nekem !
Nincs nagy TITOK !
Én mindent mondhatok
Nincs nagy TITOK
Az égre kiállthatok - ó, hogy szabad vagyok !
Legyek bárhol a mélyben vagy a csúcson az egekben
A hitemből, a szívemből nem adok el !
Lenn az utcán, kinn a téren vagy vakító vakufényben
A hitemből, a szívemből nem adok el !
Szépnek tűnő vallomások
Igazak és hazugságok
De egy mindig megmarad nekem !
Életünk csak látomások
Elsuhanó állomások
De egy mindig megmarad nekem !
Nincs nagy TITOK !
Bármit mondhatok
Nincs nagy TITOK
Az égre kiállthatok - ó, hogy szabad vagyok!
Legyek bárhol a mélyben vagy a csúcson az egekben
A hitemből, a szívemből nem adok el !
Lenn az utcán , kinn a téren vagy vakító vakufényben
A hitemből, a szívemből nem adok el !
Lenn az utcán , kinn a téren vagy vakító vakufényben
A hitemből, a szívemből nem adok el !
Legyek bárhol a mélyben vagy a csúcson az egekben
A hitemből, a szívemből nem adok el !
Lehajtom a fejem
Játsszuk újra el, hogy "úgy" fogom a kezed
Játsszuk újra el, hogy őrizem a szemed
S amíg mások alszanak behúzott függöny mögött
Mi majd elsuhanunk a régi házak között
"Jó reggelt", köszönt ránk a hajnal
Messzi, messzi elviszlek magammal
Te meg csak őrizz, mint egy angyal
És a szárnyaid alá lehajtom fáradt fejem
És a szárnyaid alá lehajtom fáradt fejem
Ne játszuk újra azt, hogy mindent tudunk
Ne játszuk újra el, hogy büszkék vagyunk
S amíg mások játszanak lehúzott függöny mögött
Én a reflektorfényben állok a színed előtt
"Jó reggelt", köszönt ránk a hajnal
Messzi, messzi elviszlek magammal
Te meg csak őrizz, mint egy angyal
És a szárnyaid alá lehajtom fáradt fejem
És a szárnyaid alá lehajtom fáradt fejem
Még szeretni azt lehet
A gazdagságnak a szegénység lett az ára
Az igazi siker miért csak a mennyben kísér
A polcokra rakják a lelked is nemsokára
Majd a reklámblokkból megtudod, mennyit ér
De az enyém az nem olcsó
És soha nem lesz letölthető
Tán én vagyok az utolsó
Akié csak örökölhető
Kéz
Érintsd meg az eget
Fény
Világíts és megyek
Még szeretni azt lehet
Még .. Még... Még....
S az arcok nem látszanak már a hatalmas szájtól
Tele van mind és csak beszél.. beszél... beszél....
Álmodoznak az agyadba tett kamerákról
És hogy jó pénzért a lelkedet is megvegyék
De az enyém az nem olcsó
És soha nem lesz letölthető
Tán én vagyok az utolsó
Akié csak örökölhető
Kéz
Érintsd meg az eget
Fény
Világíts és megyek
Még szeretni azt lehet
Még.. Még... Még....
Törjél a kenyérből
Én adok egy kortyot az enyémből
Te meg törjél nekem is a kenyérből
Látod, adtál egy darabot a szívedből nekem
És fogod a kezem
Messzire kerül a hazugság
Hisz a szerelem is igazi barátság
Látod, adtam egy darabot a kenyérből neked
És én nem engedem el a kezed
Nem engedem el a kezed
Nem engedem el a kezed
Én megosztok veled a kevésből
Te meg felöltőt adsz rám a reményből
Hogy legyen ünnep e Földön
Mindennap velem
Ha fogod a kezem
A jégen is nyílnak virágok
Mert a csodák váltják meg a világot
Hogy legyen ünnep az égben is
Mindennap veled
Mert én nem engedem el a kezed
Nem engedem el a kezed
Nem engedem el a kezed
Én adok egy kortyot az enyémből
Te meg törjél nekem is a kenyérből
Látod adtam egy darabot a szívemből neked
És már nem engedem el a kezed
Törjél a kenyérből nekem
És én nem engedem el a kezed
Nem engedem el a kezed
Menedékház
Az ablak mellett állok
Kint fagyos a világ
Régóta várok
Csak nézlek az üvegen át
Nem tudom, mi van veled
Miért állsz kint a hóban
Itt bent olyan jó a meleg
Kopogtass be bátran
Menedékház a szívem
Hogy túlélő legyél
Itt elbújhatsz, amíg tart a tél
Menedékház a szívem
Hogy túlélő legyél
Itt átmelegít a remény
Tudod, én hiszek a csodákban
Most sincs bennem kétely
Akárhonnan jöttél
Neked is van még hely
Ne dideregj odakint
Az ajtót sarkig tártam
Itt szeretet és béke vár
Kérlek, lépj be bátran
Menedékház a szívem
Hogy túlélő legyél
Itt elbújhatsz, amíg tart a tél
Menedékház a szívem
Hogy túlélő legyél
Itt átmelegít a remény
Vigyél haza
Emelj fel, ne engedj el
Repíts, hogy szárnyak nélkül is szálljak
Emelj fel, ne engedj el
Vezess, hogy lehunyt szemmel is lássak
A sötétben, a napfényben
Emelj fel, ne engedj el...
Mutass utat fénylő csillagokból
Vigyél haza engem, őrizz meg jól
Itt állok a kapud előtt
Belépni adj most erőt
Emelj fel, ne engedj el
Fogadj be, hogy otthonra leljek nálad
Segíts át majd mindenen
Vezess, hogy mindig jó úton járjak
A hegyekben, a völgyekben
Emelj fel, ne engedj el...
Mutass utat fénylő csillagokból
Vigyél haza engem, őrizz meg jól
Itt állok a kapud előtt
Belépni adj most erőt
Csepp a tengerben, felhők az egekben
Hó a hegyekben, fény a szememben
Hang a fülemben, a vér az ereimben
Te vagy nekem te vagy nekem...
A sötétben, a napfényben
Emelj fel, ne engedj el...
Mutass utat fénylő csillagokból
Vigyél haza engem, őrizz meg jól
Itt állok a kapud előtt
Belépni adj most erőt
Semmi nem elég
Őrizd a nyájat, mert szűkös idők jönnek
Éhes a farkas, már haldoklik a fény
Belőled is harap majd, és nem számít a könnyed
Embernek lenni ilyenkor nehéz
Farkas van a lábnyomodban
Báránybőrt húz titokban
Eljött az álmaidért
Eljött a vágyaidért
Uuuhuuuu Uuuuhuu
Uuuuuuu ... mert semmi nem elég...
Őrizd a lángot, mert hűvös idők jönnek
Ha rád borul majd a csillagtalan ég
Legyél a láng, ne te legyél a lepke
Ahol még fáznak parazsat vigyél
Farkas van a lábnyomodban
Báránybőrt húz titokban
Eljött az álmaidért
Eljött a vágyaidért
Uuuhuuuu Uuuuhuu
Uuuuuuu ... semmi nem elég...
Őrizd a nyájat, ne magadat legeltesd
Könnyű halászni, ha zavaros a víz
De eljöttek érted, és te leszel a vesztess
Szobád falára ír valamit egy kéz
Farkas van a lábnyomodban
Báránybőrt húz titokban
Eljött az álmaidért
Eljött a vágyaidért
És mondá az Úr nékem, ímé, én pásztort állítok e földre, aki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törődik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levőt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli.
Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.
Elmentél messzire
Elmentél messzire, gyönyörű kedvesem
Erdőkön, mezőkön nyomodat keresem
Hajnali hűs szélben halkan hallom hangod
Kék tavak tükrében megpillantom arcod
Hófehér szirmokkal ágyam megvetettem
Ezüst csillagfényből takarómat szőttem
Gyönyörű kedvesem, heverj ide mellém
Húz oda magadhoz, mint végtelen örvény
Mint szarvas hús vízre, úgy szomjazom utánad
Elmentél messzire, mégis visszavárlak
Erős a szerelem lángja, tűznek lángja
Keserű könnyem hull ünneplő ruhámra
Porba teszem számat, úgy földre sújt a bánat
Gyönge szívem nehéz kalodába zártad
Ha egyszer visszajössz, többet nem eresztlek
Gyönyörű kedvesem, örökre szeretlek
Gyönyörű kedvesem, örökre szeretlek